A legutóbbi írásban a mennyei stadionjairól írtam röviden, de úgy érzem a legfontosabb dolog ami életet lehel bele, az a szurkolók serege. Lehet, hogy nem több ezren vannak, de mégis megtöltik ezeket a helyeket. Kevés helyen éreztem azt, hogy ellenségesek lennének velem, mondjuk hozzáfűzném, hogy sosem hergeltem őket. Néha inkább azt érzem, hogy sajnálnak egy-egy rosszabb meccs után.

Egyszer volt komolyabb szócsatám szurkolókkal, de akkor kispados voltam és Sátorhely ellen játszottunk idegenben. Ott alapból kicsit feszültebb a légkör, mert a hazai játékosok nem rosszak, de legalább agresszívabbak is az átlagnál. A bírók meg nem merik torolni a durvaságot a sok "rák egye ki a szíved" vagy "eláslak a pálya mellett" kommentárok miatt. A szócsata alapját az szolgáltatta, amikor a játékosunkat harmadszor rúgják ki a pályáról (de szó szerint), aki mérgében felpattant és szabályosan szerelte az őt felrúgó védőt. A bíró ezt lefújta és a mi játékosunk kapott sárgalapot. A hazai szurkerek persze szidtak minket, meg piros lapot követeltek, én meg alapból nem bírom, ha olyanok okoskodnak a pálya mellől elfogultan akikben több az alkohol, mint a vér, és kiszóltam, hogy nem tudom milyen néz, de az biztos nem ezt és inkább váltson csatornát. 

Bevallom dörgedelmesen, hogy viszont amióta játszom, a legjobban a hazai szurkolókat utálom. Akik elvileg nekünk szurkolnak, vagy minket kellene bíztassanak. De amikor kapusként egy  olyan meccsen is, ahol kapsz egy 11-es gólt, fogsz 3 ziccert, de mégis téged szidnak, egy idő után ráunsz és egyszerűen csak utálod őket. Szomorú, de előfordul. Jó, persze nem mindenkit utálsz onnan sem, mert tisztelet a kivételnek, de ettől még bosszantó.

Egy hazai meccsünk után, mikor a mi szurkolóink kikezdték az egyébként sportszerűen szurkoló vendégszurkolókat feleslegesen, csak mert részegek voltak, én kértem elnézést ezektől a szurkolóktól, akik kezet fogtak velem és látszott hogy meglepődtek, hogy valaki még tesz ilyet.

Persze vannak pozitív élmények is, amikor idegenben voltunk és a hazai szurkolók gratuláltak meccs után, amikor jól ment, és volt hogy ők jöttek oda először, amikor kikaptunk hogy nem volt ez rossz és kitartást kívántak.

Magyarán a tapasztalataim vegyesek e téren, de az ellenfél szurkolóit többre tartom sokszor, mint a sajátjainkat. Ők engem például sosem szidtak, inkább a szomorú együttérzést láttam rajtunk a meccseken, amikor minden elem ellened van.

Érdekes...

NF